ColdWorld - Melancholie² (2008)

Ennek a lemeznek nálam különös története van. 2011-ben a februári szesszióra készülődvén, a sok jegyzetböngészést néha meg-megszakítottam egy atmoszférikusabb zenét rejtő album meghallgatásával. Tél lévén (kedvenc évszakom, ... tudja fene miért...), olyan általam addig nem ismert zenék után kutakodtam, melyek visszaadják a tél fagyos ridegségét, szépségét. Egy közismert webes felületen elég előkelő helyen végzett az úgynevezett blackgaze, atmospheric black metal stílusban. Nosza neki, meghallgattam. Az elmúlt évek black metal túlzsúfoltig leterhelt mezőnyében számomra egy fényrobbanásként értelmezett meglepetés erejével hatott ez az egyszemélyes, német-földről érkező "zenekar". Azóta sikerült beszereznem egy eredeti példányt, melyet nyugodt szívvel helyeztem a Pantheon gyöngyszemei közé.
Sok zene van, mely hűen visszaadja a téli táj zordságát, a hóvihar orkáni, pusztító erejét, de mind közül a Melancholie² első másodpercétől az utolsóig e gyönyörű évszak egy-egy dicshimnusza. Ez a zene egyedi és megismételhetetlen, bármi is követi majd ezt a remekművet, sápadt árnyéka lesz Neki.

Első hallgatásra sokatoknak felszalad majd a szemöldöke, hisz ez 2013-ban bűn rosszul szól, ha a szuperprodukciók túlcsiszolt lemezein edződött dobhártyánknak hallgatunk.  Aki egy black metal lemezt a hangzása után ítél meg, soha nem fogja megérezni a lényegét. Kellően nyers, ugyanakkor minden másodperce élvezhető, tisztán kihámozható.
Képzeljen el mindenki (mostanában nem is olyan nehéz) egy teljesen hófödte tájat. Akinek ez nem sugall lelki nyugalmat, annak ott van bármely nagyváros zajos főtere, tülkölő autókkal, kipufogógázzal, stb.  A havas mezőben botorkáló ember a sorstalan, magányos ember tükre is lehetne, vagy az is tulajdonképpen. Ezt a zenét képtelenség úgy hallgatni, hogy közben bármilyen tevékenységet végzel, mert egyszerűen képtelenség rákoncentrálni, a zene olyan mértékben elvonja a figyelmed bármiről. És közben szárnyalsz olyan tájakon, melyek a végtelen megnyugvást árasztják, nyitottabb leszel a merész gondolatokra.
Annak ellenére, hogy egy ilyen nyomasztó képet lefestő zenéről van szó, szó sincs pesszimista, lehangoló atmoszféráról. Az a pillanat árad a zenéből, amikor a hóvihar lenyugszik és a felhőkön átdereng a nap.
A zenei eszközök, megoldások, melyek ezt a magasztos atmoszférával megáldott albumot létrehozták, mondhatni egyszerűek. Nincsen technikai villongás, agyzsibbasztó szólok, itt hangok egymásutánisága hallható, melyet olyan zseniálisan raktak össze, hogy bárki, aki rászánja az időt, megérti. Nem kell összhangzattani tudás, ide nyitott lélek kell, aki szomjazza a nyugalmat. Az a kérdés, ki az aki nem?! ...