Szinte lehetetlen úgy beszélni a Dordedu-ról, hogy a Negura Bunget ne kerüljön szóba, de ez gondolom nemhogy ront, hanem egyenesen erény, hisz a N.B. zenéje olyan mélységekig jutott el, albumról albumra, mely nem szorítkozik komolyabb magyarázkodásra.
A folk jelző a metal zene világában mára teljesen kiárusítódott, ha valaki folk metal-ról beszél, rögtön az ihajcsuhaj, legtöbbször a skandináv államok valamelyikében, vagy Németországban ténykedő humpa vagy 'mittomén milyen zenét kultiváló stílusmegjelölés az elsődleges. Nagyon csínján kell bánni tehát ezzel az eljátszott kifejezéssel, és ennek ellenére én nem tudom másképp leírni a Dordeduh zenéjét, mint folk metal, több más agresszívebb stílus keveredésével.
Ilyen tökéletesen még senki nem adta vissza a román autentikus folk muzsikát, a maga ősi erejével, természetesen metal (kedvenc stílusom) zenébe ágyazva. A pánsíp hangja a legdurvább részek alatt is varázslatos. A trillázós, akkordbontogatós, hamisítatlan északi riffek olyan régen elfeledett hangulatba kalauzolnak, mely minden fanyalgót falhoz állít. Kérem, itt minden hangnak miértje van, nem a CD hosszát duzzasszák.
Ha a román muzsika nem akar szélsőségesen nemzeti lenni, lehántjuk róla a történelmi frusztráltságot, amit kétes múltjuk dicsőítésére, túlzásokkal teletűzdelt, patetikus szövegviláguk eredményez, marad egy értékes dallamvilág, melyből az albumkezdő, több mint 16 perces "Jind de tronuri" levezetéseként hallhatunk. A "Flăcărarii" daluk egyik riffje is ezen zenei világból merített ihletet.
Aki keveset is jártas a Balkán népek népzenei világában, ezt az albumot hallgatva is feltűnően sok hasonlóságot fog felfedezni az albán és román népzene között..., talán, ...., mert nincs is különbség, talán..., mert a kettő, ..., ugyanaz. A két kultúra közti átfedésék a véletlen egybeesés elméletét teljesen kizárják, ezt sajnos nem veszik figyelembe, vagy nem akarják figyelembe venni a hatalmon lévők.
Az albumon szinte egyenlő arányban vannak finom akusztikus pengetések, részletek, mint keményebb, agresszívebb. Az időutazáshoz kellően elégséges zenei aláfestés olyan képeket villan fel bennem, mint a kárpátok uralta fenséges tájak varázsa. Ez a zene magasztos, akár egy katedrális, szinte kikezdhetetlen. Talán nem esek túlzásokba, ha azt mondom, hogy a megalkotás pillanatában a művészek ráéreztek az alkotás lényegére, kidobtak minden olyat, mely kicsit is csorbítaná az értéket.
Ez a zene túlságosan is közel áll az Enslaved által megálmodott és tökélyre fejlesztett zenei világhoz, de szó sincsen arról, hogy valami másodvonalas másoló lenne a Dordeduh, csupán arról, hogy mindkét zenekar ugyanazon eszközökkel értelmezik saját zenei gyökereiket.
Az album több, mint 70 perc, melynek végighallgatása nem fullad unalomba, a zenei csemegék csak amúgy sorjáznak. Aki beruház erre a zenei utazásra, jobban teszi, mintha kemény eurókat költene holmi algás, szónikusan fertőzött tengerpartra.
http://www.facebook.com/Dordeduh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése