Ez az az album, a death metal történelem egyik sarkalatos kiadványa. Köztudott, hogy a technikás death muzsikát mindenki Chuck Schuldiner-el (nyugodj békében Chuck) azonosítja, ami ugyanakkora tévedés, mint a 4+4=9. Mint matematikai egyenlet, a 4+4 soha nem lehet 9, úgy az 1989-es megjelenés, és az a tény, hogy három dal erről az albumról már a 1988 év elei demo-n is szerepelt, valahogy nem stimmel a Death sem a Spiritual, sem a Human 1991-es megjelenésével. Oldalakat lehet olvasni az internet fura világában, akik a Death albumait jelölik meg a technikás death metal születésének..., hadd legyen így, szegények 1989-ben esetleg ha tervbe voltak véve,..., esetleg.
Az Atheist minden szempontból megelőzte korát, és ahogy ez lenni szokott, egy-két szakmabelit, zene fanatikust leszámítva, a megjelenés éveiben nagy értetlenség fogadta. Aki a 80-as évek metaljának a felszíne alá tekint, sok érdekességet fedez fel. Az akkori thrash hullám nagyjai mellett számos olyan formáció ténykedett, akik teljesen más felfogásban tálalták a szikár, szögletes riffeket. Agyasabb, matekosabb megközelítéssel álltak a dalok megírásához. Gondoljunk csak a páratlan svájci Coroner-re, a titokzatos Mekong Delta-ra, a Voivod-ra. Az Atheist mélyen a thrash eszelősebb válfajában gyökerezik, de mint minden újító, ő is túllépte a stílus korlátait. Az akkoriban éledező death metalból az agressziót, a megközelítést örökölte, a dalkompozíciók, szerkezetek felépítése pedig az agyas thrash zenekarok irányát követte. Stílust alapított.
Semmi értelme annak, hogy ezt, vagy azt a dalt elemezgetni kezdjem. A Morrisound stúdióban felvett anyag (1988 év végén került felvételre) példaértékűen szól. A lélektelen témahalmozás távol áll az "Istentelen"-ek dalaitól. Minden egyes dal elindul valahonnan és tart valahová. Ugye-ugye ez milyen ritka manapság?
Olvastam a 90-es évek elején, valamikor 1992-ben egy interjút Kelly Shaefer-el, aki akkor értetlenül állt az olyan kritikák olvasásakor, hogy a felvételek alatt a z ujjaik belegabalyodtak a húrokba. Na igen..., most meg hányan próbálják követni ezt a "húrrbagabalyodós" muzsikát, igaz??? És közben a lélektelen témahalmozgatóknak tényleg belegabalyodik a húrok közé az ujjai, mert nincs lélek, csak matek, mely segítségével precízen egymás mellé teszik a hangokat. Az Atheist kortalan muzsikája mindig zenei élmény, csemege az arra fogékonyaknak. 32 perc zenei orgazmus.
1. Piece of Time 04:33
2. Unholy War 02:18
3. Room with a View 04:06
4. On They Slay 03:38
5. Beyond 02:59
6. I Deny 04:00
7. Why Bother? 02:56
8. Life 03:12
9. No Truth 04:28
32:1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése